Inkább otthon termesszék a kannabiszt, mint hogy a maffia zsebét tömjék tele

Boros Juli

Olaszországban szeptember 11-én indult a kannabisztermesztés dekriminalizációjára irányuló népszavazási kampány, a cél húsz nap alatt 500 ezer aláírás összegyűjtése. Egy ideje már napirenden van a javaslat, mely szerint az olaszok saját használatra otthonukban termeszthetnének négy tő kanabiszt rekreációs céllal. A tervezetet az alsóház már elfogadta, az igazságügyi bizottság is támogatja. A népszavazással a szervezők célja az, hogy megmutassák, a lakosság részéről is nagy az ügy támogatottsága.

A tervezet nem azért élvezi rengeteg olasz támogatását, mert mindenki nagyon szeretné otthon termeszteni magának a marihuánát, hanem mert ezzel óriási csapást lehetne mérni a maffiára.

Az 500 ezer aláírást rekordidő alatt, szeptember végéig kell összegyűjteni, a járványhelyzet azonban nem lesz akadály, ugyanis az aláírásokat online lehet leadni.

A parlament legutóbbi jelentéséből kiderül, hogy a kábítószer-kereskedelem évi 16,2 milliárd eurós biznisz az országban, ebből több mint 6 milliárd eurót költenek kannabioidokra a feketepiacon. Ez a sok milliárd euró mind a maffiához folyik be.

Az Igazságügyi Bizottság elé került tervezetben nemcsak a termesztés dekriminizalizációjáról esik szó, de a kábítószer- és emberkereskedelem büntetési tételeit is jelentős növelnék. A tervezetet az Öt Csillag Mozgalom (M5s) és a Demokrata Párt (Pd) támogatja, a Forza Italia (Berlusconi pártja), az Olasz Testvérek (Fratelli d’Italia) és a szélsőjobboldali Matteo Salvini vezette Lega (Liga) ellenzi.

A kannabisz termesztésének legalizálása nemcsak hogy kihúzná a maffia lába alól a talajt, de jelentős pluszbevételt jelentene az államnak, csökkentené az ügyészségre és bíróságra, illetve a büntetésvégrehajtási intézetekre nehezedő terheket is. Az mindenesetre már kiderült, hogy maga a tiltás nem működik, aki fűhöz akar jutni az utcán, különösebb kapcsolatok nélkül is elég gyorsan megszerezheti.

A kampányt szervező civil szervezetek és politikusok szerint Olaszországban legalább 6 millió fogyasztó van, köztük olyan betegek, akik terápiás céllal használják a kannabiszt. A legalizáció egyik ismert támogatója Roberto Saviano újságíró, a nagy sikerű Gomorra és több más könyv szerzője korábban arról írt, bár az orvosi kannabisz legális az országban, számos olyan régió van, ahol a betegek egyszerűen nem jutnak hozzá. Nemrégiben egy fibromyalgiával élő calabriai fiatal esete járta be a sajtót, akit 2019-ben tartóztattak le, mert otthonában arra utaló nyomokat találtak, hogy kannabiszt termeszt. Hiába volt nyilvánvaló, hogy rendkívül kis mennyiségről van szó, a férfit házi őrizetbe helyezték. Első meghallgatása idén júniusban volt, de ügyét 2022-re halasztották. „Valóban megtörténhet, hogy egy olyan régióban, ahol a maffia egyik legfontosabb bevételi forrása a kannabisz, az állam azt bünteti, aki inkább két tövet nevel magának, mintsem támogassa a kábítószer-kereskedelmet?” - tette fel a kérdést az író.

Az eset szimbolikusnak tekinthető, nagyszerűen modellezi a jelenlegi helyzet abszurditását.

A Calabriában működő ‘Ndrangheta a legnagyobb kábítószerkereskedő bűnszervezet nemcsak Olaszországban, de egész Európában is. Mivel a régióban jó a klíma is hozzá, egy ideje már nemcsak kereskednek a kannabisszal, de termesztik is: Saviano arról írt, az Olaszországban termesztett fű egyharmadát Calabriában nevelgetik. És hiába legális az orvosi marihuána, Olaszországban évi 2000 kg-ra lenne szükség, ehelyett alig több mint 200 kg elérhető. A többit importálni kell, ami rettenetesen felnyomja az árát, sokszor nagyon sokáig várni is kell rá, így azok, akik daganatos megbetegedéssel, ALS-sel, vagy bármilyen állandó fájdalommal járó betegséggel élnek, egyszerűen sokkal jobban járnak, ha a dílertől veszik meg. És a többség meg is teszi, hiszen még ha tetten is érik, legfeljebb egy kis bírságra számíthatnak.

Bár az idő rövid, jó esély látszik rá, hogy összejön a félmillió aláírás: csak az első 24 órában százezer gyűlt össze, és már bőven 300 ezer felett van. Ha meglesz az 500 ezer, a Legfelsőbb Bíróság (a Semmítőszék) ellenőrzi az aláírások valódiságát, közben pedig az Alkotmánybírság vizsgálja, hogy az alkotmány lehetővé teszi-e a népszavazás megtartását.