Mint majdnem mindennek a világon, a hasnyálmirigyráknak is van világnapja. Lehet, hogy ez hülyén hangzik, ahogy az ilyen mesterséges emléknapok vagy mik általában, de ha csak néhány ember figyelmét sikerül vele felhívni a kockázatokra vagy a szűrővizsgálatok fontosságára, már megérte.
Esterházy Péter idén nyáron halt meg hasnyálmirigyrákban, utolsó könyve a betegségéről, Hasnyálkáról vezetett napló. Gondoltam, megnézem benne, mit írt két éve ezen a napon, de hát pont nem írt semmit. Nem sokkal korábban viszont ott ez a rész, most iderakom:
A hasam mocorgását leszámítva a testem nem beszél a betegségemről. Kicsit azért mondja a gyöngeséget, alhatnékságot. El-elülök, mint a befőtt, pl. a tévé előtt. A befőtt éppenséggel eláll.
Szeretném, ha újra könnyű lenne a szívem. Ólomszív.
Micu arcára gondolva, vagy a Györgyére, mégiscsak az a helyzet, hogy sokaknak, ha rám néznek, a halált juttatom az eszükbe. Ez tulajdonképpen mindig meglep. Pedig csak annyira gondolom örök életűnek magamat, mint bármely makkegészséges atléta.
Hozzászólások (0)
Még nincsenek hozzászólások. Légy te az első!